Gondolom, sokakban felmerült már ez a kérdés.

Számomra a megértést az érzelmi blokkoldó módszerem alkalmazása hozta.

Az egyik barátomnak segítettem a gyakorlat végzésében, aminek a tartalma a “nem működő” kapcsolata volt. A kapcsolatáról beszélt. Tisztáztuk, hogy milyen érzelmei vannak a párjával kapcsolatban.

Megfigyelte, hogy a kapcsolata előtti időben mikor érezte magát ugyanolyan érzelmi állapotban. Miután feloldottuk ezt a blokkot, már csak nevetett, amikor újra a párjára gondolt. Sehol nem volt az addigi feszültsége.

Rádöbbentem, hogy valójában a bennünk levő traumákat engedjük felszínre a számunkra közelálló személyek mellett.

Minden kapcsolatunkban az érzelmi blokkjainkat szeretnénk feloldani. A felmerült érzelmeket általában annak tulajdonítjuk, hogy a “másik” okozta a “mi” rossz érzésünket. Így a “hála” helyett a “harag” jelenik meg bennünk.

Ha szeretnénk szembesülni a bennünk rejtőző traumákkal, hogy végre feloldhassuk, akkor a hála érzése fog eltölteni mindenkivel szemben. Mert segítenek a blokkjaink tudatosításában.

A blokkoldó módszerről itt olvashatsz.

Üdvözlettel Attila

Tisztában vagy a döntéseid következményivel?

Ha szeretnél hasonlóan elgondolkodtató filmeket nézni és beszélgetni róla, akkor ide kattintva megnézheted a filmklub aktuális ajánlatát!

Szeretettel várlak január 28-án szombaton Budapesten az alábbi programokon:

Helyszín: Budapesten a II. ker. Lövőház utca 29. I/3 -ban (30-as kapucsengő)

———————————————————————————————————————————-

Blokkoldó módszeremet mutatom be neked.

Délelőtt 10 órától

Ingyenes program.

A módszerről itt olvashatsz: Klikk ide.

———————————————————————————————————————————

Délután 14:00-tól 18:00-ig

Meditációs tréning – Bevezetés a létezés ajándékába

Jelentkezés szükséges: 06-70-667-26-84 -es telefonon.

Részvételi díj: 5000Ft ( előre utalással csak 4000Ft; Számlaszám: 10701283-48147709-51100005, Számla tulajdonos: Belső Oázis Közhasznú Alapítvány)

A résztvevők a transztáncon 500Ft áron vehetnek részt!

A módszerről itt olvashatsz: Klikk ide.

——————————————————————————————————————————–

Este 19:00-tól 21:00-ig

Transztánc – a létezés ünnepe

Részvételi díj: 1000Ft

A módszerről itt olvashatsz: Klikk ide.

Ha kérdésed van a hétvégével kapcsolatban, hívj a 06-70-667-2684 -es telefonon.

Th. Dethlefsen – R. Dahlke: Út a teljességhez -  részletek

Mi a teendő?

Most, hogy már ennyit töprengtünk, és próbálkoztunk azzal, hogy valamelyest is megértsük, milyen üzenetet hordoznak tüneteink, még mindig nyitva áll az a kérdés, hogy hogyan leszek én ezektől az ismeretektől egészséges? Mit kell hát tennem? Válaszunk csak ennyi: figyelj oda! Tanácsunkat eleinte banálisnak, egyszerűnek, haszontalannak szokták tartani. Legtöbben végül is tenni szeretnének valamit a betegség ellen, szeretnének megváltozni, mindent másképpen csinálni – hiszen az semmin sem változtat, ha csak „odafigyelünk”. Utunk egyik legmarkánsabb veszélye az örök „változtatni akarás”. Valójában semmit nem kell megváltoztatnunk – egyedül látásmódunkat. Ezért is redukáltuk tanácsunkat arra, hogy: „figyelj oda!”

Bármilyen kegyetlenül hangozzék is ez a világmegváltók számára: e világon nincs mit javítani, sem változtatni, kivéve saját látásmódunkat. Így végül a legbonyolultabb problémák is mindig arra az ősöreg képletre redukálódnak, hogy: „ismerd meg önmagad!” Ez valójában olyan nehéz feladat, hogy inkább bonyolultnál bonyolultabb elméleteket és rendszereket konstruálunk, hogy segítségükkel megismerjük s így megváltoztathassuk a többieket, a körülményeket és a környező világot. Ennyi hűhó után nem csoda, ha dühöngünk, ha valaki felfújt elméleteinket, rendszereinket, fáradozásainkat egyszerűen lesöpri az asztalról, s mindezt az „önismeret” banális fogalmával helyettesíti. Bár lehet, hogy a fogalom egyszerűnk tűnik, lefordítása és megvalósítása semmi esetre sem az.

Önmagunkat megjavítani azt jelenti, hogy megtanuljuk önmagunkat olyannak látni, amilyenek vagyunk! Az önmegismerés nem azonos énünk megismerésével. Az én úgy viszonyul a mély-énhez, mint egy pohár víz az óceánhoz. Énünk megbetegít bennünket, a mély-én teljes, egészséges. A gyógyulás útja az éntől a mély-énbe, a fogságból a szabadságba, a polaritásból az egységbe vezető út. Ha egy bizonyos szimptóma utal arra, mi hiányzik (többek között) látásmódom egységéhez, meg kell tanulnom látni ezt a hiányt (a hibát), s tudatosan kell identifikálnom. Értelmezéseink arra a tájra szeretnék terelni az olvasó tekintetét, amelyet egyébként szívesen elkerül. Ha egyszer már látunk, elegendő, ha nem veszítjük többé szem elől azt, amit látunk, s ha egyre pontosabban nézünk. Csakis az állandó és figyelmes szemlélődés győzi le az ellenállást, s engedi felnőni azt a szeretetet, amely az újonnan talált integrációjához szükséges. Ha árnyékunkra nézünk, ezzel átvilágítjuk azt. Teljességgel hibás – bár gyakori – az a reakció, ha, amilyen gyorsan csak lehet, meg akarunk szabadulni a szimptómában felismert princípiumtól. Így például, aki tudattalan agresszióját végre felfedezi, rémülettel kérdezheti: „Hogy fogok szörnyűséges agressziómtól megszabadulni?” A válasz: „Sehogy – élvezze, hogy van!” Éppen az, amit nem akarunk, vezet árnyékvilágunk kiépítéséhez, s tesz beteggé – ha látjuk agressziónk jelenlétét, az gyógyít. Aki ezt veszélyesnek tartja, az nem veszi észre, hogy egy princípium nem szűnik meg attól, hogy nem akarjuk észrevenni.

Nincs veszélyes princípium – csak a kiegyensúlyozatlan erő veszélyes. A megfelelő ellenpólus minden princípiumot neutralizál. Izoláltan szemlélve minden princípium veszélyes. A hőség magában ugyanolyan életellenes, mint a hideg. Az izolált szelídség nem nemesebb, mint az izolált szigorúság. Csak az erők egyensúlyában uralkodik a nyugalom.

Hogy a félreértéseket elkerüljük, még egyszer utalunk arra, hogy itt a betegség tartalmi szintjéről beszélünk, s a betegség funkcionális szintjét illetően semmiféle kezelési módot nem akarunk sem javallani, sem ellenjavallani. Azzal, hogy a szimptóma tartalmi jelentése után járunk, még egyáltalán nem tiltunk meg, nem akadályozunk és nem tartunk feleslegesnek bizonyos funkcionális intézkedéseket. A polaritással kapcsolatos álláspontunk remélhetően megvilágítja, hogy mi a „vagy-vagy”-ot az „ez is-az is”-sal helyettesítjük. Így például gyomorfekély esetén kérdésünk nem úgy hangzik, hogy „értelmezzünk vagy operáljunk?” Egyik sem teszi feleslegessé a másikat, sőt, egyik teszi a másikat értelmessé. Az operáció önmagában értelmetlen, ha a páciens nem fogta fel betegsége értelmét – s az értelmezés ugyanolyan értelmetlen, ha a páciens már halott. Másrészt ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a szimptómák jó része nem életveszélyes, s a funkcionális beavatkozás kérdése így kevésbé sürgető.

A funkcionális beavatkozások a „gyógyulás” témáját sosem érintik, mindegy, hogy hatékonyak-e avagy sem. A gyógyulás folyamata csak tudatunkban történhet meg. Az egyes esetben mindig az a kérdéses, hogy sikerül-e a páciensnek őszintének lennie önmagával, vagy sem.

Inkarnációnk egyetlen megtapasztalható értelme a tudatosodás. Csodálatra méltó, mily kevéssé törődik az emberiség nagy többsége élete egyetlen fontos témájával. Nem nélkülözi az iróniát az a tény, mennyi figyelmet szentelnek testüknek, mennyit ápolják az emberek azt, ami egy napon bizonyosan a férgek martaléka lesz. Nem ártana többet gondolni arra sem, hogy egy napon mindent (családot, pénzt, házat, dicsőséget) magunk mögött kell hagynunk. Tudatunk az egyetlen, ami a síron túl is kitart – s ezt a célt szolgálja az egész univerzum.

Az emberek mindig is próbálkoztak olyan eszközök kifejlesztésével, melyek segítségükre vannak abban, hogy önmagukat megtalálják, a tudatosodás útján előrelépjenek. Gondoljunk csak a jógára, a zenére, a szúfizmusra, a kabbalára, a mágiára és más rendszerekre és lelkigyakorlatokra – melyek módszerei, gyakorlatai különbözők, céljuk azonban ugyanaz: az ember tökéletesítése és megszabadítása.

Aki a látását odáig fejlesztette, hogy észreveszi: minden testi jelenségben és tünetben pszichés történések fejeződnek ki, az azt is tudja, hogy a testben láthatóvá lett problémákat csak tudati folyamatok válthatják meg.

A betegség az ember óriási esélye, megbecsülendő java. A betegség személyi tanítónk és vezetőnk az egészséghez vezető úton. E cél elérésére különböző utak kínálkoznak, ezek többnyire nehezek és bonyolultak – s az emberek mégsem veszik észre a betegséget, amely a legkézenfekvőbb és legindividuálisabb eszközünk lehet ezen az úton. A betegség a legkevésbé hajlamos az öncsalásra, az illúzióra. Ezért is gyűlölik annyira. Mind terápiánkban, mind könyvünkben arra törekedtünk, hogy a betegséget hétköznapi szűk szemléleti kereteiből kiemeljük, s valódi vonásait tegyük láthatóvá. Kényszerűen félreérti minden kijelentésünket az az olvasó, aki e másik vonatkoztató rendszerbe nem lép át velünk együtt. Aki azonban képes arra, hogy a betegségben az önmegismerés lehetőségét felismerje, az előtt egy új, belátásokkal teli világ nyílik meg. Viszonyunk a betegséghez nem teszi az életet sem egyszerűbbé, sem egészségesebbé, csak bátorságot akarunk kelteni az emberekben, hogy poláris világunk problémáival, konfliktusaival őszintén tudjanak szembesülni. Le akarjuk bontani a konfliktusmentes világ illúzióját, mert az az őszintétlenség fundamentumán kívánja berendezni a földi paradicsomot.

Először mélyen le kell szállnunk anyagi világunk polaritásába, a testiség és a betegség, a bűn és a vétkek világába, hogy a lélek legsötétebb éjszakájában, a legmélyebb két-ségbeesésben találjuk meg a be-látás fényét, mely képessé tesz bennünket arra, hogy iróniával lássuk át a fájdalmak s szenvedések útját, s mely segítségünkre lesz abban, hogy ott találjuk magunkra ismét, ahol mindig is voltunk: az egységben.

___________________

Érdekel a lelki egészség? Akkor ajánljuk az Élj vidám c. könyv részleteit is! Az olvasáshoz klikkelj ide!

-          Hogyan ismerted meg a Cashflow-t?

-          Párom ajánlására részt vettem egy profi játékvezető által vezetett játékon, Budapesten.

-          Hogy ment az első játék?

-          Nehezen indult, mert egy közepes jövedelemmel rendelkező átlagember szerepében kellett játszanom. A többi játékoshoz képest szegénynek éreztem magamat, és úgy gondoltam, hogy emiatt hátrányban vagyok. Nem volt elég pénzem befektetni, és nem mertem kölcsönt felvenni. A többiekkel való közös üzletelés eszembe se jutott. Nem ismertem a lehetőségeimet és korlátaimat.

-          Milyen tanulsággal járt az első játék?

-          Feltűnt, hogy sémák mentén gondolkodom a pénzügyekről; és hogy ez nagyon bekorlátozza a lehetőségeimet. Például azt hittem, hogy a hitelt kerülni kell, mert azon csak bukni lehet.

-          Mi történt ezután?

-          Már a vonaton, hazafelé azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnánk ezt a játékot itt, Debrecenben is játszani. Más lehetőséget nem találtam, ezért megvettem a játékot, és a barátaimmal játszottunk. Senki nem akart játékvezető lenni, így végül én elvállaltam azt. Eleinte idegen volt tőlem ez a szerep.  A játékostársaim azonban többször is bátorítottak, hogy újra én vezessem a játékot, mert jól csinálom. Hamarosan élvezni kezdtem a játékvezetést, és egyre gyakorlottabbá váltam.

-          Minek köszönhető az, hogy most már Debrecenben is bárki játszhat Cashflow-t ?

-          A barátaim profi játékvezetőknél is kipróbálták a játékot, és azt mondták, hogy nyugodtan én is vezethetném. Úgy döntöttem, hogy próbára teszem magam, ezért 2010 elején belekezdtem. Nem titkoltam, hogy nem vagyok végzett játékvezető, ezért pénz-visszafizetési garanciát vállaltam. Fokozatosan fejlődtem, ebben sokat segített a résztvevők visszajelzése és a könyvek is.

-          Milyen könyvek? Ajánlod ezeket másoknak is?

-          Kiyosaki könyvei; ő találta ki a Cashflow játékot is. Igen, hasznosnak tartom az írásait.

-          Hányszor vezettél játékot, és hányszor játszottál eddig?

-          Kb. 50 játékot vezettem, ebből 20-ban részt vettem játékosként is.

-          Mit tanultál a játék segítségével?

-          Azt láttam meg, hogy negatív érzelmeim és gondolataim a legnagyobb korlátozó tényezők az anyagi jólétem útjában. Fejlődött a kreativitásom, kombinációs készségem, és a szelektálási képességem. Sokkal könnyebben felismerem a lehetőségeket.

-          Mit mondanak azok, akik játszottak nálad?

-          Többségük fontos felismerésekhez jutott önmagával és a pénzügyi hozzáállásával kapcsolatban.

-          Önmagával kapcsolatban? Ezt hogy érted? Az önismeretben is segít a Cashflow játék?

-          A játék segít észrevenni a döntésképtelenséget, a bizonytalanságot, a kockázattól való félelmet, az összefogásra való hajlandóságot, kezdeményezőkészséget, kreativitást, intuíciót… Igen, az önismeretet jól segíti, fejleszti, ha a játék végén megbeszéljük a felismeréseket magukról és egymásról.

-          Köszönöm, hogy elmesélted az élményeidet!

-          Nagyon szívesen.

_________________________________________________________________________________________

Te is kipróbálnád a Cashflow-t? Máris jelentkezhetsz: klikkelj ide!

További információt szeretnél? Klikkelj ide!

SZERETNÉD, HOGY A CÉLJAID MEGVALÓSULJANAK?

AKKOR VIZSGÁLD MEG AZ ALÁBBI SZEMPONTOK SZERINT AZ IDEI CÉLJAIDAT!

1. A leggyakoribb hiba, hogy olyan célt fogalmazunk meg aminek teljesülése nem tőlünk függ, vagy csak kis részben.

(Ebben az esetben az eredmény nem rajtunk múlik, és így ki vagyunk szolgáltatva másoknak, vagy a körülményeknek.)

Ne így!—–>“Idén megtalálom az igazit”

Inkább így!—–> “rendszeresen elmegyek társaságba”, “kipróbálom az internetes társkeresőket”, “odafigyelek az ápoltságomra és a megnyerő megjelenésemre”,”segítséget keresek, hogy túltegyem magamat az eddigi kudarcaimon és elmúlt kapcsolataimon”

2. Túl irreális célokat tűzünk ki.

(Az irreálisan nagy, vagy messzi célok nem tudnak kellően motiválni, mert elérhetetlennek tartjuk.)

Ne így!—–>“Egy év alatt 0-ról eljutok a szinkrontolmács szintig a nyelvtanulásban.” “Megszázszorozom a bevételeimet”

Inkább így!—–>“Januárban beiratkozom a nyelvtanfolyamra”, “Belekezdek az eddig halogatott munkalehetőségeimbe, hogy megnöveljem a bevételeimet”

3. Olyan célt választok, ami nem is érdekel igazán.

(Ha nem vagyok motivált a célommal kapcsolatban, vagyis nem látom, hogy miért jó nekem, akkor nem fogok tenni érte.)

Ne így!—–>“Egészségesen fogok élni” (Elvárják a szüleim, párom, hogy kevesebb alkoholt, kávét és cigit fogyasszak)

Inkább így!—–>“Igyekszem együttműködni a párommal, családommal, ezért kevesebb alkoholt, kávét és cigit fogok fogyasztani”

4. Ha nem látom a célomhoz vezető utat, akkor nem fogom tudni, hogy mit csináljak, hogy elérjem.

(Keresd meg az utat, ahogyan a célodhoz el tudsz jutni!)

Ne így!—–>“Egészségesen fogok élni”

Inkább így!—–>“Kevesebb alkoholt, kávét és cigit fogyasztok”

5. Túl általános célok.

(Szűkítsük le és keressük meg az odavezető utat.)

Ne így!—–>“Egészségesen fogok élni”

Inkább így!—–> “Napi 1 sört és 2 kávét iszom csak és 6 szál cigit szívok”

Még nem késő módosítanod a céljaidat!

Szilveszterezz velünk az Oázisban!

A party ingyenes, de létszám-korlátok miatt a regisztráció kötelező!

18:00 szokásos filmklub,

21:00-tól önismereti játékok,

23:00-tól felkészülés a jövő évre, célok, vágyak…

Mit csinálunk majd? Amit szeretnél! Például:

- Tarot (Crowley-féle)

- Transzformáció társasjáték

- Activity társasjáték

- Póker

- TÁNC

Batyus buli lesz, azaz mindenki hozzon enni- és innivalót!

(részletek Andrew Matthews: Élj vidáman c. könyvéből)

Felmérhetjük énképünket, ha a minket körülvevő embereket szemügyre vesszük. Olyan emberekkel tartunk kapcsolatot, akik úgy kezelnek minket, ahogy hisszük, hogy megérdemeljük.

Az egyik ember azt mondja: „Az emberek mindig keresztülnéznek rajtam, rosszul bánnak velem és becsapnak!”, és azt tapasztalja, hogy pontosan ezt adja neki az élet. A másik ember azt mondja: „Az emberek mindig jól bánnak velem.”. És vele tényleg jól bánnak.

A tudatos és tudattalan gondolataid mindig eredményeket hoznak létre életedben, beleértve azt is, hogy mennyi pénzed van a bankban. Jóléted, vagy annak hiánya: gondolkodásod eredménye. Elméd, és az, hogy miben hiszel: ez tart jelenlegi helyzetedben, és elméd, attól függően, hogy mire tanítod, gazdagságban vagy szegénységben fog tartani. Amire gondolsz, az adatik meg neked. Ha úgy gondolkodsz, mint a szegények, akkor szegény maradsz. Ha úgy gondolkodsz, mint a gazdagok, akkor gazdag leszel.

Jelenleg azon a ponton vagy, ahová az elmúlt évek gondolatai és cselekedetei juttattak el téged. Amit ma cselekszel, befolyással van arra, amit a következő tíz-húsz évben fogsz megélni. Kihat kapcsolataidra barátaiddal, családoddal, kihat a munkádra, banki egyenlegedre, lakhelyedre – mindezt formálja, hogy milyen cselekvésre határozod el magad.

Ha boldogtalanok vagyunk, akkor ez azért van, mert az életünk nem úgy működik, mint ahogyan azt szeretnénk. Az élet nem felel meg elvárásainknak, nem minden olyan, amilyennek szerintünk lennie kellene, ezért boldogtalanok vagyunk.

Így azt mondjuk: „Egyszer majd boldog leszek, ha…”.

Az élethez tartozik a vidámság, a frusztráció, a sikerek és a kimerülés. Amíg azt mondjuk: „Majd boldog leszek, ha…”, addig becsapjuk önmagunkat.

Ahhoz, hogy boldog legyél, elég, ha többet hozol ki az életedből; nem kell megváltoztatnod a világot. A világ már így is gyönyörű. Neked saját magadat kell megváltoztatnod.

A világ nem „tökéletes”. Olyan mértékben vagyunk boldogtalanok, amekkora különbség van a dolgok állása és aközött, hogy szerintünk milyennek „kellene” lenniük. Ha többé már nem követeljük, hogy minden tökéletes legyen, máris könnyebb lesz boldognak lenni.

Az, hogy mennyire örülünk az életnek, fordított arányban áll azzal, hogy mennyire hibáztatjuk a környezetünket.

Amikor valakinek tényleg nagyon-nagyon elege van abból, hogy borzasztóan érzi magát, akkor meg fogja változtatni a hozzáállását. Megváltoztatja a kifejezésmódját… Vannak, akiknek ilyen a hozzáállásuk: „Bármit megteszek, hogy boldog lehessek, egészen addig, amíg nem kell megváltoznom!” Ez azonban nem elegendő elkötelezettség a változáshoz!

Szembe kell néznünk félelmeinkkel, ennek eredményeként fejlődünk. Hogyan is fejlődhetnénk, ha azok a dolgok, amelyektől félünk, elfutnának előlünk? Hogyan erősödhetnénk, ha sohasem kellene szembenéznünk azzal, amitől félünk?

Ha a ’nem tudok…’ helyett azt mondod: ’nem akarok…’, ez általában közelebb áll a valósághoz.

A gyerekek nem adják fel. Amikor járni tanultál, akkor állandóan ezt gyakoroltad és gyakoroltad. Elestél és felálltál. Orra estél, majd újra felálltál. Végül megtanultál járni! Van benned most is ekkora elszántság?